Életképek

Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.

/ Neil Gaiman/

Összezárt kagyló voltam …

Összezárt kagyló voltam,
tenger mélyébe merülve,
végtelen nyugalomban;
helyem kerestem ott lent,
s hogy létezik fenn is,
azt nem tudhattam.
Felhoztál a mélyből,
gyöngyhalászom voltál,
a hálód megfogott
s te, engem választottál.
Örültél és izgatottan vártad,
mit találsz, mi rejlik bennem,
de látni csak akkor láttad,
mikor a kagylót kinyithattad,
mert kulcsát megtaláltad.

Kinyitottál.
- én a kincsem mind neked adtam -
az a gyöngy a szívem volt,
a tiéd lett, csak én - belehaltam.
/..../

 Álmodtam egy igaz világot, ami nem létezik... 

Régebben találtam egy bölcs mondást az interneten. Valahogy így szól:

 ” Aki valóra akarja váltani az álmait, annak ébren kell maradnia.”

Először nem igazán értettem, csak tetszett a mondás. Aztán, ahogy telt-múlt az idő és történt velem egy és más, eszembe jutott ismét. Milyen igaz. Az álmok, a jók, a rosszak és a valóság. Teljesen más. Az álmok igazak, őszinték. 

http://www.youtube.com/watch?v=AAktJ3njWiU

 A valóságban pedig még a magát mélyen vallásosnak, igaz hitűnek valló és fényező ember sem képes az őszinteségre. 
Kérges lelkiismerettel él, sumákol, eltitkol és gátlástalanul hazudik az egész világnak.

http://www.youtube.com/watch?v=yxv6RaBig2I

Az a mondás is járja, miszerint az álmok valóra válnak.
Az életem sajnos másról győzött meg. Álmodom és felébredek és a kettő nagyon más. Ami az álmaimban oly szép és oly egyszerű, az a valóságban nincs, nem létezik, vagy nagyon nehéz. Lehet, hogy a csalódottság keserű pillanatai miatt gondolom így? Mégis, úgy érzem, hogy igazán csak mostanság értettem meg, hogy mit jelent a bölcs gondolat.
A saját sorsom tanította meg velem, hogy ébren kell maradnom ahhoz, hogy igazzá válhassanak azok az álmaim, amelyeket valóságként álmodtam meg és éltem át, amelyekről azt kívántam, hogy bár soha ne érnének véget, amelyek valóságára oly  nagyon vágytam.  

http://www.youtube.com/watch?v=XXihUWz-bzI

Megtanultam, valaki megtanította velem, hogy csak akkor lehetek igazán boldog, amikor  elmondhatom  magamról, hogy az igaz és számomra legszebb valóságról szólnak az álmaim. Bízom abban, hogy egyszer arról a boldoggá tévő valóságról álmodhatok szépet, amit megvalósítottam önmagamnak. /Saját--NK-/

Egy pillanat melyben látod az álmodat.
Egy pillanat melyben várod vágyadat,
Egy pillanat mely ritkán jön el,
Egy pillanat mely bár sosem múlna el,
Egy pillanat mely mosolyra késztet,
Egy pillanat melyben ott a szeretet,
Egy pillanat mely boldoggá tesz,
Egy pillanat mely szabaddá tesz,
Egy pillanat melyre vágyunk,
Egy pillanat mely elhozza az álmunk.

Őri István

Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni

szeretnék többé sohasem sírni

szeretném a világba kiordítani:

Ne csüggedj, van remény

az út vége a győzelem!

nehéz a harc, de 'mi vár:

boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni

szeretnék boldogságtól sírni

szeretném a világba kiordítani:

Istenem! Ő itt van velem!

Látom Őt, nemcsak álmodom

a perceket már nem számolom

mert eljött, s többé nem megy el

ó, áldott élet

áldott szépség

áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni

tündérmesét, igaz történetet

szeretném a világba kiordítani:

Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy én is szeretem

jobban, mint életem

s ez a szerelem végtelen

mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani

hogy szeme gyönyörű

s ajka édes

minden, mit mond és tesz

szivárvánnyal ékes

s csak, hogy láthatom

a Mennyország nekem

szeretném elmondani nektek

hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne

szeretném, ha egyszer Ő üzenne:

Várlak, gyere, szeretlek én is!

szerettelek mindig

s szeretni foglak

 " Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz..."
/Paulo Coelho/

Bogdán András: Álmodó

Álmodj boldogot, álmodj szépet,
Álmodj igazra váló meséket,
Álmodj barátot, melletted állót,
Álmodj hű társat, el sose válót,
Álmodj magadnak igazi otthont,
Álmodj bele, kivel megosztod,
Álmodj táncot, mi magasba emel,
Álmodj táncost, ki szívednek felel,
Álmodj tüzet, lánggal égetőt,
Álmodj csókkal perzselő szeretőt,
Álmodj utakat, messzi világot,
Álmodj szívedben nyíló virágot,
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat,
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad,
Álmodj szabadot, láncot megtörve,
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve,
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet,
Álmodj igazzá váló meséket...

„Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó hív, emlék, szemükbe könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lett ez a dal.

Oly távol messze van hazám
Csak még egyszer láthatnám
Az égbolt felhő vén Hold szellő
Mind róla mond mesét csupán

Holdfényes májusok muskátlis ablakok
hozzátok száll minden álmom
Ott ahol él anyám ott van az én hazám
ott lennék boldog csupán

A sorsom jó vagy rossz nekem
Itt minden minden idegen
Más föld más ég más táj más nép
Bár csak otthon lehetnék”

"Mosolyoghattok, barátaim, de követek egy látomást, mely elillan előlem. Rohanok halmon, völgyön át, bebolyongok névtelen országokat, mert űzöm az aranyszarvast. Ti jöttök s vásároltok a piacon s portékával megrakodva otthonotokba újra visszatértek, de engem megérintett az otthontalan szelek varázsa, nem tudom, mikor és hol. Nincs gond a szívemben; messze magam mögött hagytam, ami tulajdonom volt. Rohanok halmon, völgyön át, bebolyongok névtelen országokat - mert űzöm az aranyszarvast." 

/Rabindranath Tagore/   

„Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön
át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a titok örök fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra."
(Müller Péter)

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat