A szellem szélhámosai a legveszélyesebbek.
****
A jó akaratú ember egyik legnagyobb tévedése, ha azt hiszi, őt az Isten is tanácsadásra teremtette, mindig, mindenben. Mivel sokszor szembesül elrontott, félresiklott életekkel vagy megoldatlan közproblémákkal-tapasztalatai birtokában szüntelen késztetést érez a beavatkozásra.
A közösség ügyeiben ez a buzgalom, inkább hasznos, mint káros. Javaslat a neve. Meg lehet vitatni, ki lehet próbálni, el lehet vetni.
Túlzott formája az okvetetlenkedés, az ellentét-szitás, a csak - azért is kötözködés. A tárgyilagos szemlélő hamar észreveszi ,mikor mi van a megnyilatkozó szándék mögött .A politikai szintér kitűnő iskola, gyakorolhatjuk a megkülönböztetés tudományát.
Veszélyesebb, ha a tanácsadás kényszerré fejlődik, s a személyi kapcsolatokat, barátságokat, szerelmeket veszi célba.
Mindannyiunk számára nagy kísértés: beleszólni a szeretett lények életébe-minél jobban szeretjük őket, annál fokozottabban. Hányszor és hányszor hangzik el:"Azt tanácsolom, hogy ezt soha többé...." Ez persze nem valódi tanács. Inkább fenyegetés.
Álcázott parancs, amely mindjárt a büntetés is kilátásba helyezi. A legtöbben le is rázzák magukról, mint kutya a vizet, nem veszik komolyan.
A kéretlen tanácsadó felületében tekint rá a másik ember helyzetére, annak lelki szerkezetét, jellemvonásait nem vizsgálja meg gondosan, de mondja-mondja, mit tenne ő ebben a szituációban, hogy döntene ő....szinte ráerőszakolja a saját véleményét embertársára....Észre sem veszi, és máris megsértette a partner személyes szabadságát ,beleavatkozott abba ,ami nem az övé ,s talán kárt is tett,bár akaratlanul. Indiszkrét volt-bekukucskált egy sokablakú ház véletlenül nyitva felejtett, legkisebb ablakán, s azt képzelte, az egész belső teret látja.
Ha az ilyen hivatásszerű tanácsot a másik fél megfogadja, s a végén balul sül el, a felelősség, mint a bumeráng, visszaszáll a tanácsadóra - ha pedig hiába tanácsolta, remek alkalom a kárörvendezésre:.....mert nem hallgattál rám!"
Nem közömbösséget hirdetek!!!
Csak egy sokkal finomabb, érzékenyebb lelki tevékenységet, a szavak mellé vagy helyett inkább egy-egy rajtunk függő,a másikat segítő , parányi tettet. Legyünk készenlétben. Szeretetünkkel, nyitott szívünkkel, meleg szemünkkel, türelmünkkel, hogy ha hozzánk fordul valaki, és megkérdi: mit hát, és hogyan tovább? - érvényes, megfontolt választ adhassunk.
Mert amennyire a kéretlen - éretlen tanács káros túlcsordulása a jóakaratnak, a kérésre megtagadott tanács a kiapadt részvét jele .A panasz meghallgatása, az érdeklődés az iránt,amibe beavatnak,viszont sohasem tehet kárt, gyakran feloldja a beszélő görcseit.
Nagy jótevő olykor a csendes meghallgatás - mai világunkban,amikor mindenki beszélni szeretne,és ahol oly sok a hiábavaló fecsegés.
****
A türelem harmóniát szül ,amíg a türelmetlen hajszolás és a mozdíthatatlan tunyaság egyaránt békétlenséget ,marakodást visz a világba. A türelmetlenség a szellemi-lelki életben is zavart okoz. Ha megsejtünk valamit a nagy összefüggésekből, azonnal ,tanulás és belső iskolázás nélkül fel akarjuk gombolyítani az egész szálat:mindent tudni akarunk,kielégíteni égető kíváncsiságunkat,de úgy , hogy tálcán hozzák elénk a megismerést,méghozzá párolva, szeletelve,fogyasztásra készen.... Önállótlan kényelmességünk és bekebelező mohóságunk egymásra talál: a tudás felszínes és töredékes lesz,lényünk mélyebb rétegeit nem érinti,hamar el is illan.
Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben ,sajnos ,a legritkább is: VÁRNI TUDNI. Türelemmel várni egy levélre,egy találkozásra,egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában BIZALOMMAL várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart.