Életképek

"Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés ketté szakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés.

Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a
Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet."

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

"Képzeld el, amit kívánsz: és kívánd, amit elképzeltél....
A boldogság vágy, a képzelet hit, a cselekedet megvalósulás"!!

Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt

„Sose légy második a szeretetben: aki jól szeret, mindig jobban szeret”

"Életünk talán az egyetlen lehetőség, de ösvényünk nem az egyetlen út."

„A becsület oltalmaz!”

„Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.”

„Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, amelyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.”

"A szeretet nem kételkedik, tértől, időtől függetlenül szeretet marad. A szeretet bizalom."

Lehet-e a sötétséget fénnyel megváltani?
Lehet-e a fénylő Napot elsötétíteni?
Minden tőled függ, ha felismered a szeretet hatalmát.
Jó és rossz – kezedben a választás lehetősége.

A szív erényei

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:

1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.

4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.

5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel.

Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet.

Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.

6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.

7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.

8. Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.

9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.

10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.

11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.

12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé...

Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.

13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.

14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni...

15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a
gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.

16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.

17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint.

"Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit."

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.”

“Jó és rossz tulajdonságainkkal együtt születtünk, de rajtunk múlik, melyiket érvényesítjük az életben.”

Visszavonhatatlanok

“A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?

Életművészet

“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

A fény és árnyoldala

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete.

Csillagszikrák ragyogása

Hallottál a csillagszikrákról? Róluk szeretnék mesélni neked.

Egyszer a kis csillagszikrától megkérdezték:
- Akarsz- e csillag lenni?
Miután ránézett a hatalmas világra, ahol fénylő csillagok ragyogtak, ezt válaszolta:
- Én is szeretnék ilyen csillag lenni.
Csakhogy nem tudta, mit kell tennie, ezért segítettek neki:
- Menj, és vidd magaddal, amit itt tanultál, a többiek ugyanígy cselekednek.
- Milyen a csillagok útja? - kíváncsiskodott tovább, hiszen még nem tudott róla semmit.
- Amikor a csillagok útján jársz, minden rólad szól, és érted történik. A többiekkel ugyanígy van, ezért ne felejtsd el, amit itt tanultál. Ez az egyetlen, amit tanácsolhatunk.
- Egyedül leszek? - kérdezte a kis csillagszikra.
- Sohasem leszel egyedül, kapsz magad mellé szülőket és testvéreket. Lesznek olyan csillagtársaid is, akik máshol élnek, de attól még ők is a testvéreid, csak másképpen.
- Mi lesz, ha mégis elhagynak?
- Akkor sem maradsz magadra, az ajándékot a földre is magaddal viszed.
- Milyen ajándékról beszéltek? - kérdezte a csillagszikra.
- Kis tudást kaptál ajándékba, a többit neked kell megszerezned.
- Egyedül menni fog nekem?
- Még egy ajándékot kaptál: a segítségünket, ezért akkor sem leszel egyedül, amikor a földkerekség legmagányosabb teremtményének érzed majd magad.
Próbálj meg emlékezni erre.

"Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben."

"Egyszer egy ember így szólt hozzám:
- Olyan szépen beszéltél a szeretetről, hogy Apollón üzenetét hallottam ki szavaidból. A betegeket meggyógyítod, aki szomorú, azt megvigasztalod, lecsöndesíted a háborgó tengert - a Nap és fény Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor a tömegből előlépett egy másik ember, és ő is megszólított:
- Olyan sok ostobaságot hordtál össze a megértésről és megbocsátásról, Hermész sem érvelhetett ügyesebben nálad, hogy feljusson Olümposz hegyére. A szemfényvesztők Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor odalépett hozzám a harmadik ember, és értetlenül nézett rám:
- Hogy van ez? Nem lehet mindkettőjüknek igaza... Mondd meg, melyiknek adsz igazat!
- Nekik is igazuk van, és neked is, aki mondod, hogy nem lehet kettőnek egyszerre igaza. Bármit mondanak rólam, magukról mondják. Hogyan is ismerhetnének engem, amikor még magukat sem ismerik? - válaszoltam."

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.”

Ezer és Egy


Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó - mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor - mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal - mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat - mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát - mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer hamis dicsőségnél többet ér egyetlen igaz pillanat - mert az igazság nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap - mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer fondorlatos ügyeskedésnél többet ér egyetlen tiszta cselekedet - mert a becsület nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat - mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen őszinte mozdulat - mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó - mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen mosoly - mert a szeretet nyugalmat ad.

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy!