"...a szeretet viszont tett, az emberi erő kifejtése, és csak szabadon fejthető ki, soha nem lehet kényszer eredménye." /Erich Fromm/ 

“Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája.” (Példabeszédek 20:17)

 

"A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne." -Erich Fromm

 

"Nem az a dolgunk, hogy kedveljük egymást, hanem, hogy szeressük egymást"
-M. Scott Peck

                                            

"Valakit kedvelni egy közelebbi kapcsolatban lehet és kell is. Kedvelni lehet barátot, iskola társat, ismerőst, szeretőt, stb. Valakit kedvelni érzés nem tévesztendő össze a feltétlen, őszinte, mély szeretet érzésével. Még akkor sem, hogy ha a kedvellek érzés  keveredik egy mondjuk hirtelen fellobbant szerelemmel, netán szexuális éhséggel is. Egy társas és meghitt, akár élettársi, házastársi kapcsolathoz nagyon kevés a "kedvelek valakit" érzés. Ideig-óráig talán működik majd a kedvellek felkiáltással is, de nem valószínű, hogy tartós lesz az életközösség, vagy a kapcsolat. /NK./"

                                              

Sokan összetévesztik a szex éhséget a szerelemmel."Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést." Keveseknek adatik meg ez. A szerelemtől eltávolodott szexualitás, -jó esetben- mindkét fél számára örömet és oldódást jelent. Ez sem lebecsülendő lehetőség, hiszen mindez történhet anélkül, hogy individuumunkat vinnénk a vásárra. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a sikeres, kölcsönös orgazmus ellenére is, a legszorosabb testi összefonódásban az egyén egyedül marad. /dr. Lux Elvira/

“Az igazi szeretet nem arról szól, hogy kedvelünk-e valakit, egyetértünk, összeillünk-e vele. Az igazi szeretet az egység szeretete. Teljesen figyelmen kívül hagyja az ego megosztást, elkülönülést eredményező gondolatait. A szeretet lényege , amely valahol mélyen az érzés összes változatában-izében megtalálható, igazi spirituális szeretet nem más, mint egy a létezőket összekötő nagyon mély, szavak nélküli összetartozás.” /Blog terra incognita/

 

                                                  

 Az élvezet: egy vágy kielégülése (= birtoklás) – társadalmi siker, több pénzhez jutás, evészet, szexuális gyönyör, alkohollal, kábítószerekkel szerzett eufórikus állapot révén... Amikor valaki az effajta célt eléri, talán izgalmat vagy „intenzív kielégülést” érez, azt hiszi, a „csúcson van”. De minek a csúcsán? Esetleg az izgalomén, az eksztázisén – de ez voltaképpen patologikus állapot, mert szenvedélyek hozzák létre, és mert nem vezet az emberi problémák valódi megoldásához, sőt előbb-utóbb nyomorékká tesz! Ez csak az idegek csiklandozása valamilyen fokon, nem öröm! Az örömtelenség pedig ismételten izgató élvezetek megszerzésére kényszerít... (ördögi kör!).

 

Az öröm: a produktív tevékenység (= a létezés) kísérő jelensége. Nem „csúcsteljesítmény”, amely kulminál és hirtelen véget ér, hanem inkább „fennsík”: olyan érzelmi állapot, amely az ember saját erőinek produktív kibontakoztatását kíséri; nem eksztázis, nem a pillanat tüze, hanem az az izzás, amely a létezésben benne lakik!

A kereszténység – öröm (??????????). Öröm a jutalma annak, aki ellene mond a birktoklásnak – szomorúság a sorsa annak, aki ragaszkodik vagyonához (Mt 13,44-19,22)! Jézus „utolsó szava”: „Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és ezzel örömötök teljes legyen” (Jn 15,11)! /Eric Fromm/

 

 

                                       

 

TÍZPARANCSOLAT: A felebarát szeretete

 

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ez a törvény második parancsa és a felebarát szeretetéről szól. Hogy a felebarátot szeretni tartozunk, már mondottuk; hátra van, hogy a szeretet módjáról szóljunk: amelyre akkor utalunk, amikor azt mondjuk, „mint önmagadat”.
E körül az ige körül öt dolgot fontolhatunk meg, amelyeket a felebarát szeretetében meg kell tartanunk.1. Az első, hogy őszintén kell szeretnünk őt, mint magunkat: ezt akkor tesszük, ha önmagáért szeretjük, nem pedig magunkért.
Ezért meg kell jegyeznünk, hogy a szeretet háromféle, amelyek közül kettő nem őszinte, a harmadik azonban őszinte.

Az első, amely a haszonért van. „Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján.” Ám ez nyilvánvalóan nem őszinte szeretet. Elmúlik ugyanis a haszon megszűntével. Ebben az esetben nem a felebarátnak akarunk jót, hanem inkább magunknak akarunk hasznot.

Van másik szeretet is, éspedig a gyönyör miatt. És ez szintén nem őszinte, mert a gyönyör megszűntével elmúlik. Ezért ezzel elsősorban nem a felebarátnak akarunk jót, hanem inkább az ő javát akarjuk magunknak.

A harmadik az a szeretet, amely az erényből ered. És egyedül ez őszinte. Ekkor ugyanis a felebarátot nem a saját javunkért, hanem az övéért szeretjük.”

 

                                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kedvelni vagy szeretni? öröm, élvezet
Életképek - © 2008 - 2025 - krisztina.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat