Életképek

Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod melyik felét hiheted el.

Bruce Stutz történetének folytatása

És most? Hogyan tovább?

A gyógyszercégek brossúrái és a website-ok beszámolói azt mondják, hogy az antidepresszánsokról való leállás enyhe és rövid -egy-két hetes- tünetekkel jár. Mindannyian fokozatos csökkentést ajánlanak, apró lépésekkel, orvosi felügyelet mellett. Gondoltam rá, hogy felhívom a pszichiáteremet, de már 4 év eltelt, és nem akartam visszakerülni oda, ahol annyi fájdalmon mentem keresztül -sem testemben sem lelkemben. Ismertem már annyira a pszichiáteremet, hogy nem érné be ennyivel, újabb terápiára hívna. De én nem engedhettem meg magamnak újabb terápiát.

Egyik tünet sem újdoság a kutatóknak. 1996-ban majdnem egy évtizeddel a Prozac bemutatkozása után Eli Lilly, a szer gyártója egy kutatási szimpóziumot szponzorált, amelyet az antidepresszánsokról való leállás nehézségeinek, tüneteinek és a páciensek emelkedő számának szenteltek. Ekkora már kiderült, hogy a gyógyszercégek becslései, miszerint csak a páciensek néhány százalékának okoz nehézséget a leállás, messze túl alacsonyak. Jerrold Rosenbaum és Maurizio Fava a Massachusetts Általános Kórház kutatásai szerint az antidepresszánsokról való leállók 20-80 százaléka (a gyógyszertől függően) megvonási tünetektől szenvedett (ezt a szimpózium után átnevezték inkább "nemfolytatás szindrómának").

Azt is kimutatták, hogy a megvonási tünetek az antidepresszáns felezési idejétől függött - attól, hogy mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből a szernek a fele. Miután ez azt is jelenti, hogy mennyi ideig hat a szer, a megvonást hamarabb észleled a rövidebb felezési idejű antidepresszánsok esetében, mint a hosszabb felezési idejűeknél. Ha a teljes adagot beveszed naponta, akkor nem érdekes. De mondjuk, ha egy rövid felezési idejű szer adagot a felére csökkentesz, akkor a hatása, a szer természete szerint rövidesen feleződik. A tanulmányukban Rosenbaum és Fava leírja, hogy a Paxil és Zoloft felezési ideje 1 nap - amelyekről bizonyítottan nehezebb leállni a Prozachoz képest - , míg a Prozac felezési ideje 4-6 nap. Az Effexor, amit én szedtem, az volt a legrövidebb felezési idejű az összes közül: 5-6 óra. Ez megmagyarázza, hogy amikor elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet, délutánra már pánikrohammal kellett szembenéznem. Ezért ajánlanak Prozac-ot azoknak a pácienseknek, akiknek nehézséget okoz az Effexor-ról való leállás, hogy megkönnyítse az átmenetet.

A nem folytatás tünetei még így is hevesek lehetnek. Fava egy cikkben 2006-ban felidézi " zaklatottság, idegesség, akathesia, pánik rohamok, ingerlékenység, agresszivitás, hangulatromlás, mély kedvetlenség, sírási rohamok vagy kedélyingadozás, túlzott aktivitás vagy energiahiány, személyiségzavarok, csökkent koncentráció, lanyha gondolkodás, zavarodottság és emlékezet/koncentráció nehézségek."

Tehát eldöntöttem, hogy maradok a napi 75 mg-nál addig, amíg a szerotonin rendszerem hozzászokik. De a harmadik héten még mindig kényelmetlenül, gyakran ingerlékenynek éreztem magam. Az agy zakkanások időnként megvakítottak. senki nem tudta mitől is van. Egy fül-orr-gégészhez is elmentem, hátha valamilyen üregprobléma, de semmit sem talált. Egyik nap éppen egy szekrény fiókját reparáltam, amikor az összedőlt, és hirtelen vak harag által ütlegelni kezdtem az öklömmel a fejemet. Ami még rosszabb, hogy a jelentéktelen kudarc elindított valami sokkal általánosabb, nem meghatározott érzést a kudarccal kapcsolatban, amit akkor éreztem, amikor depressziós voltam.

Ron Duman, a Yale Egyetem pszichiátriai karának kutatója azt mondta nekem, hogy nincs olyan speciális mechanizmus, ami megmagyarázná a tüneteimet vagy azt ahogyan a rendszer próbál alkalmazkodni.-Az idegsejtjeid - mondta - érzékelik a szerotonin hiányát. - Ez volt a rossz hír. És a jó: -Az agy képes alkalmazkodni a stresszhez, környezeti hatásra, vagy gyógyszeres stimulálásra: változtat idővel, így működik az agy.

Tehát a választásom az - ahogy láttam -, hogy vagy visszatérek a gyógyszerre vagy találok valami más módot, amivel megemelhetem a szerotonin szintjét, hogy segítsem legalább a folyamatokat. Dunan, egy aléta-kinézetű fickó azt mondta nekem, hogy a kutatások szerint a mozgás is annyira meg tudja emelni a szerotonin szintjét, amennyire az antidepresszánsok.

Tehát elkezdtem a szerotonin emelő hadjáratot - felkeltem és naponta körbegyalogoltam a Prospect Parkot, az otthonom Brooklyn közelében. Nem kocogás, a 3 mérföldes távot 45 perc és 1 óra között tettem meg. Néhány nap múlva észrevettem, hogy a nyugtalanságom eltűnt. Kezdtem jobban aludni.

Efrain Azmitia Sleep C. a New York Egyetem Idegtudományi Központjának a biológia karán dolgozik, szintén mondott szerotonin-emelő módot. Azmitia, aki 4 évtizede kutatja a szerotonin rendszer működését, azt mondta, hogy a könnyű és minőségi táplálkozás emeli a szerotonin szintjét. Valójában bármi, ami megszabadítja az idegrendszert a súlyos stressztől. És a komoly stressz bomlasztó hatású a szerotonin rendszerre. Ezért van az, hogy a terápiás munka ugyanolyan hatásos, mint a gyógyszeres kezelés, vagy ezért működik a placebo. Ha stresszt eltávolítjuk, a rendszer felgyógyul.

További csökkentés

Annyira jól éreztem magam a negyedik hét végére, hogy elhatároztam, megint csökkentek az adagomon. A számítógépem alatti táskában még találtam újabb 37,5-es kapszulákat, a vésztartalékot. Az első nap jól ment. de éjszaka úgy üvöltöttem, hogy sokáig visszhangozni hallottam az egész szobát, amikor felriadva felültem. hajnal 4 volt. Agy zakkanás. Úgy döntöttem, beveszek még egy 37,5-es kapszulát, azzal, hogy ez lesz a következő napi adag. És úgy lett.

Ebben az időben kezdtem visszanyerni az érzékelésemet, intenzíven érezni az illatokat és hangokat hallani. Lehet, hogy a gyógyszer fókuszban tartott, de csökkentette az élet élvezetét is? Amikor megkérdeztem erről Rosenbaumot a Mass General kutatóját, hogy nincsenek olyan tények, amelyek az antidepresszánsok "unalom-hatását" igazolnák. Mások nem értettek ezzel egyet. Joseph Glenmullen, a Harvard gyógyszerészeti Iskolájának klinikai oktatója szerint sok páciens számol be erről. Tudom, milyen érzés ez.

Egyik este, ahogy a moziban ültem és néztem a "Napfény Kisasszonyt" zokogni kezdtem. Hátradőltem, lehunytam a szememet, de a könnyek csak patakzottak. Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon a depresszió jele-e ez, de rájöttem, hogy amikor depressziós voltam, soha nem sírtam. Soha nem kerülhetett elő. A hetek multával többször is rámjött a zokogás minden ok nélkül, amikor kint sétáltam zenét hallgatva. Elkezdtem fokozatosan érezni a különbséget, aközött, amikor az Amazon.com rákattintok egy könyvre és aközött, amikor a könyvtár polcain a könyvek gerincét pásztázom. Eszembe jutott, hogy amikor ilyen örömöket megengedtem magamnak, ez leszerelte a stresszt és a szerotonin e képpen reagált.

Már a csökkentett 37,5.es adagon voltam. Két hónap telt el azóta, hogy elkezdtem leállni róla. Elhatároztam, kipróbálom tudok-e nélküle létezni. Aznap egy kicsit pánikoltam, de délre már rendben voltam. Talán - gondoltam - ez így van. De az agy zakkanások megsokasodtak a nap folyamán. Aznap este zavartnak éreztem magam, így bevettem egy 37,5-est. Kipróbálom, hogy ez legyen a következő 24 óra adagja, majd meghosszabbítottam az éjszakával. Reggelre már 36 órája nem vettem be gyógyszert! Próbáljam tovább? A gyógyszer-levélben még egy szem kapszula volt. Talán a felét, gondoltam. Szétszedtem a kapszulát, kiöntöttem a fehér por felét a tenyerembe és lenyeltem egy pohár víz kíséretében. Ahogy a pultra néztem a nyitott kapszulával, a maradék fehér gyógyszerrel, ahogy a felét a tenyerembe töltöttem, rájöttem, hogy itt az idő tovább haladni.

A hónapok során a megvonás, nem folytatás - hívd ahogy akarod, során az élet szokványos stresszén mentem keresztül (és néhány nem szokványoson), éreztem magam jól, rosszul, szomorúan, boldogtalanul, boldogan, még reménytelenül is és tehetetlennek. de ez idáig nem kellett éreznem azt a kilátástalan kétségbeesést, ami eredetileg a segítségkéréshez vezetett.

Visszaeshetek?

Újra depressziós lehetek? Rosenbaum szerint ez a korábbi depresszió hevességétől függ - a fő depressziós epizód szemben a stersszes és nyomott érzéssel - és attól is, hogy milyen sokáig tartottak a tünetek. "Néha -mondta - a páciensek jobban érzik magukat, de maradnak vissza még tünetek. Ha vannak visszatérő tüneteid, esélyed van a visszaesésre. Ha többszöri súlyos depressziós epizódok voltak az életedben, vagy krónikus a depressziód, akkor esélyed van a visszaesésre." A kutatások szerint, akik már átestek egyszer egy súlyos depresszión, egy a négyhez eséllyel esnek vissza. Két menet, és egy a háromra nő az esély. Három menet, és majdnem biztos, hogy visszaesel.

Csodálom, mit tartogat a jövő, ugyanis a tanulmányok szerint, akik az antidepresszánsokat terápiával kombinálják, kevesebb eséllyel esnek vissza a csak antidepresszánsokat szedőknél."Hiszek benne, hogy bizonyos emberek fejlődhetnek, miközben szedik az antidepresszánsokat, és olyan előnyökhöz jutnak a pszichológiai kezelés ütközései által, amely előnyökhöz nem juthattak volna hozzá, amíg depresszióban voltak. " -mondta Rosenbaum mostanában. " De láttam olyan embereket is, akik keményen dolgoztak a kognitív terápiában, és amikor visszatért a depresszió, egyszerűen nem bírták elviselni."

Végkifejlet

Mi állított engem talpra? A gyógyszer, a terápia, talán mindkettő? Vagy az idő? Biztos vagyok benne, hogy sok kémia van emögött, hiszen a gondolkodás, érzés és képzelet az agyunk kémiai vegyületeinek az eredménye.

Vajon szükséges volt beavatkozni mindennek a kémiájába? Ha a pszichiáterem azt mondja nekem: "Úgy vélem, gyógyszer nélkül is ki tud ebből jönni." - akkor is megcsináltam volna? Ha akkor azt mondják nekem, hogy ilyen nehéz leállni a gyógyszerről, akkor vajon kész lettem volna egyáltalán elkezdeni? Még azok az orvosok és kutatók, akik a leginkább hisznek a vegyületek hatásosságában, még ők is elismerik, hogy a "kémiai egyensúly"-elmélet vagy a "csodaszer"-elmélet túlságosan leegyszerűsítő. Vannak, akiknek ez életmentő kezelés. De legtöbbünknek, akiket nyugtalanítanak vagy időszakosan felzaklatnak az élet nehézségei, hosszú távon inkább kényelmet mintsem gyógyulást jelentenek a gyógyszerek, amelyek megengedik azt, hogy egyszerűen csak a nehéz körülmények zavarosában folytatódjon tovább minden? És ha egyszer elkezdtük a gyógyszerszedést hol és mikor van ennek vége?

Rion Dunan elmesélte, hogyan tesztelik a laboratóriumban az adott antidepresszáns hatásosságát. Egy kísérleti patkányt egy vízzel teli üvegedénybe tesznek és figyelik, hogy meddig küzd, hogy kikeveredjen belőle. Ha megáll, akkor kiveszik az edényből, és a szerrel kezelik. Majd megismétlik a kísérletet. Ha a patkány jelentősen tovább küzd, mint korábban, a vegyületnek antidepresszáns potenciálja van.

Jó nekünk ez a tovább küzdés képessége? Ahogy Rosenbaum kiemelte, nagy stressz alatt álló emberek nagy kárt okozhatnak nemcsak maguknak, hanem a körülöttük lévőknek is, ahogy a szülők a gyerekeknek, vagy párok egymásnak. De mikor van az, hogy a gyógyszer okozta felszabadulás megakadályoz abban, hogy a stressz okainak megoldását keressük? Általános orvosok, nem mentál-egészséggel foglalkozó specialisták, akik az antidepresszánsok többségét felírják. A legtöbb orvosnak, pszichiáternek a gyógyszerek váltak az első számú védelemmé, nem a terápia. Akik antidepresszánsokat kapnak, azoknak csupán 20 százaléka jut el egyáltalán egy következő találkozóra.

Talán nehéz időszak volt a gyógyszerről való leállás, de sosem térnék rá vissza. Élvezem ezt az élettel újra feltöltődött érzelmi és testi világok nézőpontját. Végül elejtettem a madártollat, amiről azt hittem, hogy a szárnyalásom oka, és szembenézek az élet nehézségeivel, anélkül, hogy attól félnék, ismét depresszióba esek. Nincsenek illúzióim arról, hogy minden problémát megoldottam, vagy arról, hogy ami történt, annak nincs további hatása azokra, akik velem együtt keresztülmentek rajta. Nem hiszek a "lezárásban". Az élet is, mint ahogy az agy sokkal több kapcsolódással bír. És ez is mindig változik.

"Az agy kifejlesztette, hogyan birkózzon meg a szomorúsággal és veszteséggel, és hagyni, hogy megbirkózzon vele rugalmasabbá teszi az agyat." Azmitia mondta nekem.

Lehet, hogy az élet gyötrelmeinek megvan a maguk kémiája. Tudom, hogy utálom minden másodpercét. Nem tudom, hogy a gyógyszer segített-e. De azt tudom, hogy boldog vagyok, mert nem használom többet.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 79
Tegnapi: 97
Heti: 376
Havi: 1 630
Össz.: 1 077 900

Látogatottság növelés
Oldal: Akarat és elszántság 2.
Életképek - © 2008 - 2018 - krisztina.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »