.

"A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie....,
mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni.
Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz....
akkor pedig nem más, mint kéjvágy,
és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 .

 

Ha a szemed túlságosan tele van vággyal, elvárással, sóvárgással, akkor nem látja az igazságot.
A tekintetet elfedi a vágy pora.

 

                

 Osho gondolatai 

 

Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.

 A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.

 

Nem a nő vagy a férfi a lényeg, hanem a szeretet. Mindenben, amit szeretsz: Istent szereted. A szeretet az ego oldószere; a szeretet a legtermészetesebb forrás az isteni felé, és bármely irányból megtörténhet. Az alapvető kulcs: engedj a másiknak szabad utat, engedd be a szívedbe, a tudatodba, lelked legmélyébe.

 

Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál.

 

Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi dolog, hanem minőségi, és ennél fogva mérhetetlen.

 

Ha egyszer megértetted, hogyan lehetsz igaz, olyan csodálatos élményben lesz részed, hogy soha többé nem akarsz majd hazudni. Csak azért döntünk szüntelenül a színlelés mellett, mert még nem leltük meg a valóságot.

 

A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis.

 

Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.

 

Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

 

Soha ne feledd, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, ahogy az emberek gondolják, hanem a félelem. A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem. A szerelemben kitágulsz - a félelemben összezsugorodsz. A félelemben bezárulsz - szerelemben kitárulsz. Ha félsz, kételkedsz; ha szeretsz, akkor bízol. A félelemben magányos vagy, a szerelemben viszont te eltűnsz, ezért a magányosság kérdése fel sem merül.

 

                

 

Élj örömben....élj a legbensőbb természetedben, tökéletesen elfogadva ami vagy.

Ne próbáld mások elképzelései szerint manipulálni magad.
Egyszerűen légy önmagad, a hiteles természeted, és elkerülhetetlenül feltámad benned az öröm.

Ha a fát gondozzák, locsolják, óvják, akkor egy nap természetesen kivirágzik.
Amikor eljön a tavasz, hatalmas virágzás kezdődik. Ugyanez a helyzet az emberrel is.
Törődj önmagaddal.
Találd meg a megfelelő termőtalajt a lényednek , a megfelelő éghajlatot, és hatolj egyre mélyebbre és mélyebbre önmagadban.

Ne a világot fedezd fel, hanem saját természetedet. Saját magad felfedezése a legnehezebb dolgok egyike. Hiába ismered önmagad, ha nem mersz kinyílni másoknak.
Sokaknak nyílt titok maradsz, mert félsz.
Én is félek.
Valamennyit meg tudok mutatni, de a dolgok nagyobbik része zárva marad a külvilág felé.
Védem magam.

Próbáltam átalakulni mások igénye szerint, de rájöttem, az már nem én vagyok, és soha nem is lehetek.
Én - Én vagyok, se több, se kevesebb.

Aki ismer, az megismert, és elfogad olyannak amilyen vagyok - a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt.
Nem vagyok sem jó, sem rossz, csak én.

            

 

"A neurózis csak akkor születik, amikor nem tudod elfogadni a kudarcot. Soha nem születik akkor, ha sikeres vagy.

Amikor a dolgok tökéletesen mennek, amikor a világ tetején állsz, miért lennél neurotikus? A gond csak akkor jelentkezik, ha hirtelen azt látod, hogy már nem vagy a csúcson. Árokban vagy, minden sötét és komor, és nem sikerülnek a dolgok. Ekkor jelenik meg a neurózis. Ugyanaz az energia, amely ambícióvá vált, amelyen lovagoltál, a kudarcban ellened fordul, lassan meggyilkol, elpusztít.
Ha minden neurotikus ember sikeres lenne, nem lenne több neurózis a Földön. Amikor Hitler sikeres volt, senki sem gyanította róla, hogy őrült. De az utolsó pillanatban saját maga is belátta, hogy őrült, és öngyilkosságot követett el. A probléma csak akkor jelentkezik, amikor nem vagy sikeres. Tekintsd játéknak a sikereidet. Fejleszd ki magadban a játékos hozzáállást. Nem a siker vagy a kudarc a lényeg - az a lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz.
Minden sikert kudarc követ, minden napot éjszaka követ, minden szerelmet sötétség követ. Az élet előrehaladás, mozgás; semmi sem statikus. Most fiatal vagy; egy nap öreg leszel. Most nagyon sok barátod van; egy nap egy sem lesz. Most van pénzed, egy nap nem lesz. Ha játékos vagy, semmi sem rossz. Csak egyetlen minőséget kell kifejlesztened: a játékosságot.”

 

        

 

 

 

 

 

 

 Amikor a fa életerőtől duzzad, hajt és virágzik. A virág luxus. Csak ha túl sok erő van benned, és nem tudod magadban tartani, akkor tör elő.

A spiritualitás virágzás - a legvégső luxus. Ha életerőtől duzzadsz, csupán akkor nyílik ki benned egy aranyvirághoz hasonló valami. William Blake-nek igaza volt, amikor azt mondta: "Az energia öröm." Minél több energiád van, annál több örömöd lesz.

A kétségbeesés azért jön el, mert szivárog az energia, és az emberek elfelejtették, hogyan őrizzék meg. Az ezer és egy gondolatban, aggodalomban, vágyban, képzelgésben, álomban, emlékben szivárog az energia. Olyan felesleges dolgokban szivárog el, amelyeket könnyen el lehet kerülni. Amikor felesleges a beszéd, az emberek akkor is beszélnek. Amikor felesleges bármit tenni, akkor sem tudnak nyugodtan ülni; "cselekedniük" kell.

Az emberek a cselekvés megszállottjai, mintha a cselekvés egyfajta bódító ital lenne; részegen tartja őket. Olyan elfoglaltan tartják magukat, hogy nem marad idejük az élet valódi problémáin gondolkodni. Olyan elfoglaltak, hogy nem ütköznek önmagukba. Félnek - félnek a feneketlen mélységtől, amely a bensőjükben tátong. Így szivárog el az energia, és ezért nincs benned soha túlságosan sok belőle.
Meg kell tanulnod eldobni a felesleges dolgokat. És a hétköznapi élet kilencven százaléka felesleges; könnyen el lehet dobni. Légy majdnem olyan, mint egy távirat: csak a lényeget tartsd meg, és olyan sok energiád marad, hogy egy nap minden ok nélkül hirtelen virágzásnak indulsz.

 

 

 

 

 

 

Az egyedüllétről és magányról

 

 Egyedül születünk, egyedül élünk és egyedül halunk meg: a mi eredeti, természetes állapotunk az egyedüllét - csak nem vagyunk ennek tudatában. És mert nem vagyunk tudatában, idegenek maradunk önmagunk számára. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk egyedüllétünket, mint hatalmas áldást és szépséget, a csönd és békesség állapotát, ellazulást a létben magányként éljük azt meg.
A magányosság nem más, mint félreértett egyedüllét. Ha egyszer az egyedüllétedet magányként értelmezed, az egész kontextus megváltozik. Mert az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló.
Mindenki menekül a magány elől. Az olyan, mint egy fájó seb. Az egyetlen módja, hogy elmenekülj előle az, ha elvegyülsz a tömegben, ha a társadalom részévé válsz, ha barátokat gyűjtesz, ha családot alapítasz, ha feleséged, férjed, gyerekeid lesznek. Ez a tömeg alapvetően azt a célt szolgálja számodra, hogy el tudd felejteni a magányodat.
De ez eddig még senkinek sem sikerült. Megpróbálhatod figyelmen kívül hagyni, mellőzni azt, ami a természetedhez tartozik, de elfelejteni nem tudod - újra és újra előtérbe fog furakodni. És a probléma csak bonyolódik azáltal, hogy még sosem találkoztál egyedüllétedet igaz mivoltával; egyedülléted születésedtől kezdve magától értetődően magánynak vetted.
A szótárban a két szónak ugyanaz a jelentése; ez azoknak az embereknek a gondolkodásmódjára utal, akik a szótárakat készítik. Egyáltalán nem értik az óriási különbséget a magány és az egyedüllét között.
A magányosság egy hiány, egy űr. Valami hiányzik, valami űrt be kell tölteni, ám soha semmi nem tudja betölteni, mert először is az egész egy félreértés. Ahogy öregszel, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármilyen hülyeséget kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Láttam már embereket egyedül kártyázni; nem ül velük szemben partner. Olyan játékszabályokat találtak ki, amikor ugyanaz a személy játszhatja mindkét játékost.
Az ember mindig le akarja foglalni magát valahogy. Ez történhet más emberek által, történhet munka által... Vannak munkamániások is; rettegnek, hogy jön a hétvége, és akkor nem tudnak mit csinálni. Ha nincs mit csinálni, önmagukkal maradnak, és ez a lehető legfájdalmasabb élmény számukra.
Az emberek kártyáznak, sakkoznak, órákon keresztül nézik a televíziót - egy átlag amerikai naponta öt órát tévézik -, rádiót hallgatnak, csak hogy elkerüljék önmagukat. Ennek az ezerféle tevékenységnek egyetlen oka van: ,,csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes". És ezt az ideát másoktól vetted át. Ki mondta neked, hogy egyedül lenni rémisztő?
Azok, akik megismerték az egyedüllétet, egészen mást mondanak. Azt mondják, nincs annál gyönyörűbb, békésebb, örömtelibb állapot, mint egyedül lenni.
De te a tömegre hallgatsz. Pedig ők azok, akik félreértésben élnek, ők alkotják a többséget; ki törődik akkor Zarathusztrával, Gautam Buddhával? ,,Ezek a »magányos« egyének biztosan tévednek, hallucinálnak, becsapják magukat vagy téged akarnak becsapni - de sok millió ember nem tévedhet egyszerre." És az a sok millió ember - a tömeg - mind egyetért abban, hogy magadban maradni a legborzasztóbb élmény az életben; az maga a pokol.
De semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a belső pokoltól - a magánytól - való félelemből fakad, nem hozhat beteljesülést. A kapcsolat már gyökereiben mérgezett. Nem szereted a párodat - csupán arra használod, hogy elkerüld a magányt. És ő sem szeret téged, mert ő is ugyanabban a paranoiában szenved; ő is csak arra használ téged, hogy ne legyen egyedül.
És persze a szerelem nevében bármi megtörténhet - a szerelmet kivéve. Lehet, hogy állandóan veszekedtek, állandóan vívtok egymással, de ez még mindig jobb, mint egyedül lenni: legalább van ott veled valaki, akivel lefoglalhatod magad, akivel elfelejtheted a magányodat. De a szerelem így nem lehetséges, mivel nincs meg az, ami alapvetően szükséges hozzá.
Félelemből sosem lesz szerelem.

Ahogy te élsz most, az nem élet. A te kapcsolataid nem kapcsolatok, hanem csúnya viszonylatok - csak használod a másikat, és pontosan tudod, hogy ő is ezt teszi veled. És ha használod a másikat, azzal tárggyá, árucikké alacsonyítod őt. Nincs benned semmi tisztelet a másik iránt.

 

 

 

 

 

ELENGEDÉS

Amint képes vagy az elengedésre, végre először megtörténik veled az élet. Feleslegesen iparkodsz, hogy elérj valamit: valójában- éppen az elérésért tett erőfeszítés jelenti az akadályt.

Az élet megtörténik - nem lehet elérni. Minél jobban törekszel rá, annál kevésbé részesülsz belőle. Nem kell elmenni hozzá; saját maga jön el. Mindössze a fogékonyság, a nyitottság totális állapota szükséges hozzá. Az élet vendéglátójává kell lenned. Az életet nem kell kergetni. A kergetésben rejlik a boldogtalanság; minél jobban kergeted, annál távolabb kerül tőled.
És az élet mindent magában foglal. Magában foglalja Istent, magában foglalja az üdvösséget, magában foglalja az áldásokat, magában foglalja a szépséget, a jót, az igazságot, vagy nevezd, ahogyan akarod - mindent magában foglal; nincs semmi az életen kívül. Az élet a létezés teljességének a neve.
Meg kell tanulnod türelmesen ellazulni, és akkor megtörténik a csodák csodája: egy nap, amikor igazán ellazult vagy, valami hirtelen megváltozik. Eltűnik egy függöny, és meglátod a dolgokat igazi valójukban.

Ha a szemed túlságosan tele van vággyal, elvárással, sóvárgással, akkor nem látja az igazságot. A tekintetet elfedi a vágy pora. Minden keresés hiábavaló.
A keresés az elme mellékterméke. A nem-keresés állapotában lenni az átalakulás nagy pillanata.
Minden meditáció csupán előkészület arra a pillanatra. Azok nem valódi meditációk, csak előkészületek, hogy egy nap képes legyél egyszerűen csak ülni, nem tenni semmit, nem vágyni semmire.

 

Belső tartás

 

 

 

Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, kísérleteznie kell az élettel, hogy rájöjjön, mi a jó neki. Minden, ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak végtelen harmóniájához - az jó. És minden, ami konfliktust, boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz.

 

Ebben senki sem dönthet helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját érzékenysége. Egyediek vagyunk. Ezrét a formulák nem fognak működni. Az egész világ ezt bizonyítja.
Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most.
Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj.

 

Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös.
Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Osho gondolatai a szeretetről, szerelemről, az életről
Életképek - © 2008 - 2024 - krisztina.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat