Az ERDŐ IMÁJA
Gebet des Waldes
Mensch!
Ich bin die Wárme deines Heims in kalten Winternachten,
der schirmende Schatten, wann des Sommers Sonne brennt.
Ich bin der Dachstuhl deines Hauses;
das Brett deines Tisches.
Ich bin das Bett, in dem du schlafst
und das Holz, aus dem du deine Schiffe baust.
Ich bin der Stiel deiner Haue,
die Tür deiner Hütte.
Ich bin das Holz deiner Wiege und deines Sarges.
Ich bin das Brot der Güte, die Blume der Schönheit.
Erhöre mein Gebet:
zerstöre mich nicht!
Az erdő imája
Ember!
Én vagyok otthonod melege, hideg téli éjszakákon
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve éget
Én vagyok az ágy, amelyben alszol
És a fa, amelyből hajóid építed
Én vagyok kapád nyele és kunyhód ajtaja
Én vagyok bölcsőd és majdan koporsód fája is
Én vagyok a jóság kenyere és a szépség virága
Hallgasd meg imámat:
Ne pusztíts el!
/Leipold Árpád fordítása/